A nap képe: a Sinomegaceros

A képen az idei év ősmaradványának megválasztott Megaloceros (óriásszarvas) egyik közeli rokona, egyben távol-keleti kortársa, a Sinomegaceros genus egyik faja, a S. pachyosteus látható. A mai Kína és Japán területéről ismert Sinomegaceros nem tagjai nagyjából a Megalocerasokkal azonos időben, 1,10-1,20 millió évvel ezelőtt jelennek meg a fosszíliarekordban, de valamivel hamarabb, már a pleisztocén legvégén, úgy 40 ezer évvel ezelőtt eltűnnek. Mivel relatíve fiatal maradványokról van szó, a csontokból kinyert DNS minták alapján az elmúlt években izgalmas genetikai vizsgálatok zajlottak le, amelyek kiváló eszköznek bizonyultak a jégkorszaki óriásszarvasok szövevényes családfájának tisztázására, illetve földrajzi elterjedésük változásainak nyomon követésére. Ezen kutatások egyike hívta fel a figyelmet arra az érdekes jelenségre, miszerint a Megaloceros giganteus populációinak némelyike nagy valószínűséggel keveredett a Sinomegaceros genussal és éppen úgy olvadt bele annak genomjába, mint ahogyan a neandervölgyi vagy a gyeniszovai ősemberek génjei olvadtak bele és maradtak ott alárendelt módon a Homo sapiens génkészletében (introgresszív hibridizációnak hívják).

Az impozáns grafika Rudolf Hima alkotása.