Új repülőhüllő-fajt rejtett a regurgalit

Az alábbi képen egy 110 millió éves hányáskupac látható. Elnézést a nyers kifejezésért, talán illőbb volna a latin-görög eredetű szakmai terminussal élve, regurgalitként hivatkozni a bemutatott fosszíliára. Kivételes kövületek ezek, a jól ismert koprolitoknál, azaz fosszilis ürülékeknél sokkal ritkábban kerül napvilágra hasonló. Ennek oka, hogy az állatokból felül távozó melléktermékeket pusztán nyálka tartja össze, ami nagyon hamar szétesik, így jóval kisebb esélye van fennmaradni. Pedig lehetne belőlük több is, tanulmányozásukkal ugyanis elképesztően értékes információkhoz juthatnak az ősi élet kutatói. Például, ha ismert az elkövető, hasznos következtetések vonhatók le táplálkozásával, élelemszerzésével, az ökoszisztémában betöltött szerepével kapcsolatban.

Jelen esetben nem tudni, ki hagyhatta hátra a kupacot, csupán gyanúsítottak vannak, mint például a spinosaurida dinoszauruszok. Ám azért komoly tudományos eredmény így is társul a ritka lelethez: a pórul járt lényekből álló rendhagyó sírközösség egyik tagját, egy aprócska, alig kétarasznyi repülő hüllőt, teljesen új fajként írtak le felfedezői a Scientific Reports hasábjain. Az értékes leletet őrző kődarabot, ami valójában egy meszes konkréció, még évekkel ezelőtt gyűjtötték a brazíliai Araripe-medence legendásan kövületgazdag kora-kréta rétegeiből, ahonnan tömérdek kivételes épségű pteroszaurusz kövületet írtak le már korábban is. A sziklatömb a natal-i egyetem őslénytani gyűjteményébe került, de nem foglalkoztak vele, kiértékelés nélkül porosodott a múzeum polcán. R. V. Pêgas és kollégái találtak rá nemrég, és vették górcső alá a tömböt, majd döbbentek rá, hogy jelentős maradványokról lehet szó. A kövületegyüttes négy csontoshalból áll, valamint további két pteroszauruszból, melyek mindegyike az újonnan leírt Bakiribu waridza példánya. A csontok tömör, rendezetlen csomóban, emésztési sérülésekkel fordulnak elő, épp ahogy a ragadozók ma is visszaöklendezik a túl kemény vagy emészthetetlen falatokat. A Bakiribu különlegessége, hogy ’filtráló’, azaz szűrve-evő életmódot folytatott: hosszú állkapcsában sűrű, fésűs fogazat ült, amellyel apró élőlényeket szűrt ki a vízből.

Azért jelentős ez a felfedezés, mert ez a kis állat az első egyértelműen igazolt filtráló pteroszaurusz a korabeli trópusi égővről.

---

Forrás: Pêgas, R.V., Aureliano, T., Holgado, B. et al. A regurgitalite reveals a new filter-feeding pterosaur from the Santana Group. Sci Rep 15, 37336 (2025). https://doi.org/10.1038/s41598-025-22983-3

A fosszíliákat rejtő meszes konkréció egyik fele. Forrás: Pêgas, R.V. et al. 2025

Julio Lacerda grafikája a regurgalit keletkezésének környezetéről. Az előtérben a szűrőfogakkal táplálkozó Bakiribu példányai, háttérben a regurgalit valószínűsíthető gazdája, egy spinosaurida őshüllő.