Magyar dinoszaurusz kutatók sikere Erdélyben

Ez a sztori már érlelődik egy ideje: még 2022-ben és 2023-ban volt lehetőségem fotós kollégámmal, Máth Kristóffal napokon át árnyékként kísérni egy valódi dinoszauruszkutató-expedíció életét, méghozzá Erdélyben, a legendás Hátszegi-medencében. Ha jól emlékszem, ez volt a második és harmadik ásatás ezen a területen, miután a Dr. Botfalvai Gábor által vezetett csapat a Valiora-környéki dombok között bravúros módon újra felfedezett egy nagyon fontos, de már rég elveszett lelőhely-együttest. Engem lenyűgözött az ott folyó terepi munka, a Valiora Dinosaur Research Group tagjainak hátborzongató profizmusa, meg persze a hetvenmillió éve lezúdult sárlavinák mára kővé dermedt rétegeiből felcsillanó csodaszép, ében színű csontfosszíliák is. De épp ugyanígy lenyűgözött az expedíció létrejöttének izgalmas története is. A kutatás alapötletét a korszerű technológia, egy modern tudományos eljárás adta, a megvalósítás viszont mindaddig lehetetlennek tűnt, amíg fel nem bukkant egy „időkapszula” a boldog békeidők utolsó éveiből. Előkerült ugyanis egy rég elfeledett, évszázados térkép a Földtani Intézet könyvtárának mélyéről, s így végül a nagy elődök hagyatéka lendítette tovább a holtpontról a lelőhely felkutatását.

Most eljött az idő, hogy a közönség a National Geographic magazin szemüvegén keresztül is megismerje a valioarai ősgerinces-lelőhely újrafelfedezésének történetét. Az élvezeteket a lehető legjobban elnyújtva, három hónapon át, egy cikksorozat keretében jelentkezünk a témával. Az októberi számban (amely, ha minden igaz, még kapható a standokon) a tudománytörténeti háttérrel és a hátszegi szaurusz-világ rövid ismertetésével kezdtünk (Pecsics Tibor gyönyörű illusztrációival támogatva). Aztán novemberben érkezik a kutatást életre hívó modern vizsgálati módszerek leírása és a könyvtári felfedezés története, majd végezetül a Mikulás fogja meghozni azt a lapszámot, amiben az ásatások mindennapjai és az expedíció új eredményei kerülnek bemutatásra.

Mint mindig, ezúttal is hatalmas köszönettel tartozom Ifj. Vitray Tamásnak és a National Geographic Magazin Magyarország fantasztikus munkatársainak, valamint különös köszönet illeti a Valiora Dinosaur Research Group kutatóit a cikk megszületéséhez nélkülözhetetlen diskurzusokért, na meg hogy elviselték a téblábolásunkat a feltárások környékén.

Érdemes egyébként itt, a Facebookon (meg talán még az Instán) is követni a Valiora Dinosaur Research Group hivatalos oldalát, minden új izgalomról beszámolnak! A csapat egy része még ilyen hidegben sem nyugszik, most is épp ott van a lelőhelyen, beiktattak még egy 5 napos terepmunkát a nyári ásatás után. Innen kívánok nekik jó munkát és új fosszilis fajok egész özönét!